Soha eszembe sem jutott, hogy történeteket írjak. Azt gondoltam magamról, hogy nem tudok fogalmazni, nincs miről írnom, és különben is: ugyan ki olvasná el azt, amit én papírra vetek?
Aztán 2019-ben valami váratlan dolog történt.
Nem írni kezdtem, hanem rajzolni. Egy számítógépes rajzprogramot próbálgattam, és sorra születtek a képek egy sárkányról: repült, aludt, olvasott, élte a saját életét. Ahogy nézegettem ezeket a rajzokat, egyszer csak észrevettem, hogy történet rejtőzik bennük.
A történet pedig egyre határozottabban kezdett kibontakozni.
Szinte gondolkodás nélkül leültem a gép elé, és írni kezdtem mindazt, ami a képek nyomán megjelent bennem. Három napon át szinte megállás nélkül dolgoztam. Amikor befejeztem, úgy álltam fel az asztaltól, hogy a történet teljes és kerek.
Elkészítettem a hiányzó illusztrációkat is, és azt gondoltam, minden készen áll a könyvhöz.
Azon az éjszakán azonban hirtelen felriadtam. Teljesen levert a víz,mert éreztem hogy valami fontos kimaradt a történetből.
Hajnali háromkor visszaültem a gép elé. Két óra alatt megszületett a hiányzó rész. A legkülönösebb az volt, hogy a szöveget szinte változtatás nélkül be tudtam illeszteni két korábbi mondat közé. Mindössze egyetlen mondatot kellett kissé módosítanom, hogy tökéletesen illeszkedjen a történetbe.
Számomra ez valódi csoda volt.
Azóta úgy érzem, hogy nem én találom ki ezeket a történeteket. Inkább csak leírom őket. Mintha valahonnan érkeznének – az Univerzumból, Istentől vagy a Forrásból.
Az első sárkányos történet és könyv megszületése olyan határ átlépését jelentette, amelyről korábban azt hittem, soha nem fogom megtenni. Hatalmas erőt ad, hogy a kezemben tarthatom a könyvet, és még inkább az, hogy másokat is inspirál.
Azóta több új sárkánytörténet és gyógymese is megszületett. A kiadásuk jelenleg folyamatban van, én pedig kíváncsian várom, milyen történetek érkeznek még.
