Amikor bátorságra van szükségünk, ösztönösen történetekhez fordulunk.
Gyerekként meséket hallgatunk. Felnőttként könyveket olvasunk, filmeket nézünk vagy felidézzük azokat a történeteket, amelyek valaha erőt adtak nekünk.
De vajon miért képes egy mese bátorságot adni?
A mesék hősei nem bátrak
Legalábbis nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk.
A legtöbb mese hőse fél.
- Fél az ismeretlentől.
- Fél attól, ami rá vár.
- Fél attól, hogy nem lesz elég erős.
Mégis elindul.
Ez az egyik legfontosabb üzenet: a bátorság nem a félelem hiánya.
A bátorság az, amikor a félelem ellenére is megtesszük a következő lépést.
A sötét erdő mindannyiunk életében megjelenik
A mesékben gyakran szerepel egy sötét erdő.
Olyan hely, ahol a hős magára marad, és egyedül kell megtalálnia az utat.
A való életben a sötét erdő lehet egy új iskola, egy költözés, egy veszteség, egy nehéz döntés vagy bármilyen bizonytalan helyzet.
A mese megmutatja, hogy mások is jártak már ezen az úton.
És hogy az erdőnek egyszer vége lesz.
Ez a gondolat sokáig engem is megtartott.
Voltak időszakok, amikor nem láttam a következő lépést. Nem tudtam, hogyan tudom megmutatni mindazt, ami bennem van. Csak annyit tudtam, hogy menni kell tovább.
Ezért szeretem a bátorságról szóló meséket.
Nem azért, mert könnyűvé teszik az utat.
Hanem mert emlékeztetnek rá, hogy az a sötét erdő egyszer véget ér.
A segítség néha váratlan helyekről érkeznek
A mesék különös bölcsessége, hogy a hős ritkán marad teljesen egyedül.
Megjelenik egy bölcs állat, egy öreg varázsló, egy különös lény vagy egy váratlan segítő.
A sárkányos történetekben néha maga a sárkány válik társsá.
Ezek a szereplők emlékeztetnek arra, hogy a segítség sokféle formában érkezhet.
És arra is, hogy több erőforrásunk van, mint amennyit első pillantásra látunk.
A legnagyobb kincs nem a végén vár
A legtöbb mese végén van valamilyen jutalom.
- Egy kincs.
- Egy korona.
- Egy varázstárgy.
De valójában nem ez az igazi ajándék.
Mert mire a hős az út végére ér, már nem ugyanaz az ember, mint aki elindult.
Az igazi ajándék nem a kincs, hanem az, amivé útközben vált.
Miért van szükségünk ezekre a történetekre?
- Mert egy tanács nem tud hitet adni a továbbhaladásra.
- Egy történet emlékeztet arra, hogy mások is féltek már.
- Hogy az út néha valóban sötét.
- De a legkisebb sárkány, a legfélénkebb hős vagy a legbizonytalanabb vándor is képes lehet továbbhaladni.
És te is képes vagy megtenni a következő lépést!
A történetek nem tüntetik el a félelmet.
Megmutatják, hogy a félelem nem kell, hogy megakadályozzon az előrelépésben.