Talán neked is otthon van egy gyereked, aki csendes.
- Nem hisztizik,
- nincs körülőtte cirkusz,
- nem okoz komplikációkat.
Te mégis aggódsz.
- Kérdezed magadtól, hogy vajon igazuk van-e azoknak, akik azt mondják a gyerekedre
- visszahúzódó,
- félénk,
- keveset beszél,
- nem kezdeményez?
Lehet egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyerekeddel valami baj volna.
Lehet, hogy inkább
- figyeli a környezetét,
- megfigyel dolgokat, embereket
- gondolkodik mielőtt cselekszik,
- nem akar mindig a középpontban lenni,
- a saját tempójában fedezi fel a világot.
A csendesség nem feltétlen hiányosság.
Nem jelenti azt, hogy a gyereked kevesebb volna, mint a többiek.
Csak éppen másként működik.
Sok szülő aggódik, ha a gyereke nem olyan hangos, mint a többiek.
- Nem jelentkezik elsőként.
- Nem harsogja túl a társaságot.
- Nem akar szerepelni.
Pedig lehet, hogy közben:
- nagyon mélyen érez,
- nagyon pontosan figyel,
- nagyon kreatív,
- nagyon empatikus.
De ezek nem olyan dolgok, amik harsogó címlapot követelnek.
Az általános iskolában, később a gimnáziumban ugyanígy, nem szerettem szerepelni.
Nem, pontosabb, ha azt mondom, hogy ez nekem nem volt fontos.
A versengés sosem vonzott különösebben. Nem azért, mert féltem volna tőle, hanem mert más dolgok érdekeltek.
Én inkább állatokat figyeltem az erdőben vagy leültem rajzolni. Órákra el tudtam merülni ezekben, és közben a világ eltűnt körülöttem.
Nem kell, hogy a gyereked az osztály leghangosabb tagja legyen.
Nem minden gyerek akar a reflektorfényben állni.
És ez teljesen rendben van.
Mert vannak gyerekek, akik nem hangosan változtatják meg a világot, hanem csendesen.
- Egy jó kérdéssel.
- Egy kedves szóval.
- Egy különleges ötlettel.
- Vagy egyszerűen azzal, hogy észrevesznek olyasmit, amit mások nem.