Nem akartam írni. Egy világot akartam rajzolni.

Soha eszembe sem jutott, hogy történeteket írjak.

Azt gondoltam magamról, hogy nem tudok igazán jól fogalmazni, nincs miről írnom, és különben is: ugyan ki olvasná el azt, amit én papírra vetek?

Én rajzolni akartam.

Aztán valami egészen más történt.

Egy sárkány jelent meg a képernyőn

Egy számítógépes rajzprogramot próbálgattam, és sorra születtek a képek egy sárkányról.

Repült. Aludt. Olvasott. Nézelődött.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem egyszerűen egy sárkányt rajzolok.

Hanem ez a sárkány él.

Ahogy nézegettem a képeket, történet kezdett kirajzolódni mögöttük. Nem én találtam ki tudatosan. Inkább olyan volt, mintha a képek mutatták volna meg, mi történik velük.

És én követni kezdtem.

Szinte gondolkodás nélkül leültem a gép elé, és írni kezdtem mindazt, ami a képek nyomán megjelent bennem.

Három napon át szinte megállás nélkül dolgoztam.

Amikor befejeztem, úgy álltam fel a géptől, hogy kész.

Kerek volt a történet.

Elkészítettem a hiányzó illusztrációkat is, és akkor még azt gondoltam:

Megszületett egy könyv.

Aztán hajnali háromkor felriadtam

Teljesen levert a víz.

Nem tudtam pontosan megfogalmazni, mi a baj, csak azt éreztem, hogy valami fontos kimaradt.

Visszaültem a gép elé.

Két óra alatt megszületett a hiányzó rész.

A legkülönösebb az volt, hogy a szöveget szinte változtatás nélkül be tudtam illeszteni két korábbi mondat közé. Mindössze egyetlen mondatot kellett kissé módosítanom, hogy tökéletesen illeszkedjen a történetbe.

Számomra ez valódi csoda volt.

Azóta sem tudom pontosan, honnan érkeznek ezek a történetek.

Csak azt tudom, hogy amikor megjelennek, nekem valahogy már csak le kell írnom őket.

Akkor még nem tudtam, mi kezdődött el

Az első történet megszületésekor még könyvben gondolkodtam.

Ma már egészen másképp látom.

Leopold nem egyszerűen egy történet szereplője lett.

Egy világ kezdett köré épülni.

Egy világ, amelyben vannak barátok, kalandok, felfedezésre váró helyek, titkok és természetesen újabb történetek. Egy világ, amelyben Leopold sem marad örökre ugyanaz a kis sárkány.

Növekszik.

Tanul.

Tapasztalatokat szerez.

Változik.

És ahogy ő növekszik, úgy változik vele együtt az a világ is, amelyben él.

Talán éppen ezért érzem ma már furcsának azt mondani magamra, hogy „könyveket írok”.

Persze könyvek is születnek.

De nem ez a lényeg.

A könyvek ennek a világnak a darabjai.

Ahogy a mesék, a képek, a szereplők, a játékok és mindaz, ami még útközben megszületik.

És hogy mi lesz ebből?

Nem tudom.

De ettől izgalmas!

Én csak rajzolok, írok, figyelek – és közben kíváncsian nézem, merre vezet tovább Leopold története.

Mert úgy érzem, ez a világ még messze nem mondta el az összes történetét.