- A világ egyre gyorsabbá válik körülöttünk.
- A gyerekeket már egészen kicsi korban elönti a rengeteg információ.
Egyrészról a számítógép, okostelefon árasztja rájuk a képeket, videókat, hangokat, másrészről az óvodában, iskolában rengeteg szabály és elvárás veszi őket körül.
Azt gondolhatnánk, hogy ebbe a környezetbe a mesék már nem férnek bele, lejárt az idejük, hiszen ma már szinte bármit egyetlen kattintással elérhetünk.
Én azt gondolom, hogy pontosan ezek a körülmények azok, amelyek miatt a mesék ma fontosabbak, mint valaha!
- Nem azért, mert tanítanak.
- Hanem azért, mert segítenek kapcsolódni.
- Biztonságot adnak azzal, hogy rajtuk kersztül könnyebb megérteni a világot.
A gyerekek nem szabályokban gondolkodnak
Mi, felnőttek az általunk tanult módon, az általunk ismert útra akarjuk a gyerekeinket terelgetni.
Mindent megmagyarázunk. Szavakkal.
Nem éljük amit tanítani akarunk, hanem beszélünk róla.
Elmondjuk, mi helyes és mi helytelen (szerintünk). Megpróbáljuk átadni a tapasztalatainkat, hogy segítsünk eligazodni a világban.
De a gyerekednek mesélhetsz órákig, hogy mit lehet és mit nem. Nem fog megmaradni benne. Biztosan tapasztaltad már.
Egy jó történet viszont sokáig megmarad az emlékeiben. Ahhoz pedig vissza-vissza lehet térni beszélgetés közben.
- Mert amikor egy mesehős fél valamitől, a gyerek együtt fél vele.
- Amikor hibázik, együtt izgul érte.
- Amikor megold egy problémát, vele örül a sikerének.
A jó mese belehúz a történetbe, és belülről mutatja meg az élményt.
A jó mese nem mondja meg, mit gondolj
Gyerekkoromban sok olyan mesével találkoztam, amelynek a végén világosan megfogalmazott tanulság állt.
Mindig furán éreztem magam miatta. Úgy éreztem, hogy a felnőttek nem vesznek komolyan. Azt hiszik, nem tudok gondolkodni és hogy rám akarnak valamit erőltetni, amit én nem biztos, hogy szeretnék.
Most, felnőtt fejjel azt vallom, hogy a legjobb történetek nem mondják meg, mit kell gondolnunk. Inkább kérdéseket hagynak bennünk. Lehetőséget adnak arra, hogy mindenki megtalálja a saját válaszait.
Ugyanaz a történet mást jelenthet egy ötéves gyermeknek, egy tízévesnek vagy egy felnőttnek.
Sőt, ha ugyanazt a történetet egy idő múlva újraolvasod, teljesen más élményt kapsz. És talán éppen ez a mesék egyik legnagyobb ereje.
A mese biztonságos hely a próbálkozásra
A történetekben lehetnek olyan helyzetek, amelyekkel a gyerekek a való életben még nem találkoztak.
- Egy mesehős hibázhat.
- Elveszhet.
- Félhet.
- Újrakezdhet.
A gyerekek így megélhetik a kíváncsiságot, a félelmet, a csalódást, a bátorságot vagy a reményt.
Mindezt biztonságos távolságból. De közben mégis megérti, hogy a nehézségek az élet részét képezik és akkor is tovább haladhatunk a céljaink felé, ha még nem látjuk a megoldást.
Leopold világa sem tanítani szeretne
Amikor Leopold történeteit írom, nem az a célom, hogy megmondjam a gyerekeknek, hogyan kellene viselkedniük.
Szeretném őket meghívni egy kalandba.
- Leopold nem tökéletes.
- Kíváncsi.
- Néha figyelmetlen.
- Időnként bajba kerül.
- Előfordul, hogy rossz döntést hoz.
- De mindig tanul valamit az útja során.
És ez nem azért történik, mert valaki kioktatja, hanem azért, mert megéli a történetet.
Én ezért szeretem a meséket:
- Mert nem kész válaszokat adnak.
- Hanem teret hagynak a felfedezésnek.
Ahol a mesék nem érnek véget az utolsó mondattal
Hiszem, hogy a legjobb történetek nem az utolsó oldalon fejeződnek be.
Tovább élnek a közös beszélgetésekben.
A gyerekek kérdéseiben.
A közös nevetésekben.
És azt veszed észre, hogy a mese szereplői észrevétlenül beköltöztek a család mindennapjaiba.
Ezért van szükség ma is mesékre!
Nem azért, hogy kész válaszokat adjanak.
Hanem azért, hogy kérdéseket ébresszenek bennünk.
Hogy együtt gondolkodjunk, nevessünk, beszélgessünk és felfedezzük a világot.
Mert a legjobb történetek nem az utolsó oldalon érnek véget. Valójában ott kezdődik a közös kaland.